how to make your own website

szülő - gyermek témában blog posztok

A szülői felügyeleti jogok gyakorlásáról
avagy közös joggyakorlás vagy valamelyik szülő feljogosítása

A szülői felügyeletet a szülők a gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének érdekében, egymással együttműködve kötelesek gyakorolni. A szülői felügyelet közös gyakorlása során a szülők jogai és kötelezettségei egyenlők. A szülőknek tájékoztatniuk kell gyermeküket az őt érintő döntésekről, biztosítaniuk kell, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermekük a döntések előkészítése során véleményt nyilváníthasson, törvényben meghatározott esetben szüleivel közösen dönthessen. A szülőknek a gyermek véleményét - korára, érettségére tekintettel - megfelelő súllyal figyelembe kell venniük.

A közös szülői felügyelet (vagy ahogyan a szülők a hétköznapi nyelvben emlegetik) váltott gondoskodás az alapvető amikor a szülők egy háztartásban egy családként élnek. Ha a szülők az egymástól különválás mellett döntenek, akkor a közös szülői felügyelet csak és kizárólag akkor maradhat fenn, ha képesek továbbra is együttműködni egymással és közös döntéseket hozni a gyermek körüli kérdésekben. Ha nem tudnak egymással együttműködni, akkor már nem tud működni a közös szülői felügyelet sem, tehát a kiskorú gyermek érdekében kell valamelyik szülőt feljogosítani a felügyeleti jogok gyakorlására – hiszen a gyermeket nem érheti hátrány, amiatt, hogy a szülei nem tudnak közösen döntést hozni az őt érintő kérdésekben. Például a gyermeket be kell íratni az óvodába, iskolába akkor is, ha a szülők nem tudnak kompromisszumra jutni ebben a kérdésben. A gyermek érdekében ilyenkor a gyámhatóság jelöli ki a gyermek érdekében álló intézményt.

A szülők egyikének feljogosítása a felügyeleti jogok gyakorlására történhet a szülők közti megegyezéssel (ügyvéd által ellenjegyzett okiratba foglaltan) vagy ha nem megy a megegyezés, akkor a bíróság fogja egy összetett szempontsor mérlegelésével a jogszabályi előírások és a bírói gyakorlat rendelkezései alapján eldönteni azt, hogy melyik szülőt jogosítja fel a szülői felügyeleti jogok gyakorlására, vagyis a hétköznapokban melyik szülő járjon el a gyermekkel kapcsolatos kérdésekben. Hangsúlyozandó, hogy ez a szülői felügyeleti jogra feljogosítás se nem teljeskörű, se nem kizárólagos, mert a különélő szülőnek 5 tárgykörben (ezek: 1/ állampolgárság megváltoztatása, 2/ a kiskorú gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása, 3/ a gyermek iskolájának választása 4/ a gyermek életpályájának választása és 5/ a kiskorú gyermeknek a szülőjével azonos lakóhelyén kívüli tartózkodási helyének, huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése) továbbra is megmarad a döntési joga. A felügyeleti jogok gyakorlására van az előbbiektől eltérő lehetőség is, ennek megismeréséhez fordulj ügyvédhez.

szülői felügyeletről másképp

A gyermek tanulja a világot, Te mit tanítasz, milyen példát mutatsz neki?
avagy
Kire ütött ez a gyerek?

A Gyermek jogairól szóló hazánkban is alkalmazandó Egyezmény szerint elő kell segíteni a gyermek személyiségének kibontakozását, valamint szellemi és fizikai tehetségének és képességeinek a lehetőségek legtágabb határáig való kifejlesztését; a gyermek tudatába kell vésni az emberi jogok és az alapvető szabadságok, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában elfogadott elvek tiszteletben tartását; a gyermek tudatába kell vésni a szülei, személyazonossága, nyelve és kulturális értékei iránti tiszteletet, valamint annak az országnak, amelyben él, továbbá esetleges származási országának a nemzeti értékei iránti és a sajátjától különböző kultúrák iránti tiszteletet; fel kell készíteni a gyermeket arra, hogy a megértés, a béke, a türelem, a nemek közti egyenlőség, valamennyi nép, nemzetiségi, nemzeti és vallási csoport és az őslakosok közötti barátság szellemében tudja vállalni a szabad társadalomban az élettel járó mindenfajta felelősséget; a gyermek tudatába kell vésni a természeti környezet iránti tiszteletet.
A fentiek csak akkor tudnak érvényesülni, ha Te magad is teszel érte. A gyermeket mint az általad és a párod (házastársad, élettársad) által teremtett életet meg kell becsülni.
Megbecsülni azt jelenti, hogy vigyázol rá, gondoskodsz róla, odafigyelsz rá, szeretettel veszed körül és nem teszel semmi olyat, amellyel a gyermeknek bármilyen módon ártanál (Árt például a másik szülő elleni áskálódás, a másik szülőnek a gyermek szemében való lealacsonyítása).
Alaptörvényünk szerint “Minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz.” Miben is, miként is tud ez megvalósulni? Az első lépés az, hogy önkritikát gyakorolsz és saját cselekedeteidben egészségesen kételkedsz : helyes-e az a példa amit a gyermeknek mutatsz (?), ha Veled így bánna valaki, ahogyan Te a gyermekeddel az elfogadható lenne-e a számodra (ha nem, akkor nyilván változnod kell), milyen példát akarsz a gyermekednek mutatni, amit ő kövessen (?). A második lépés az, hogy az előbbiek szerint meghatározott példát Te magad elkezded gyakorolni és ezt állítod példaként a gyermek elé. Egy nagyon egyszerű példa: ha azt várod, hogy a gyermek az étkezés után mosogasson el, rakjon rendet, akkor ezt neked kell megmutatnod a számára, hogy azt majd mint mintát, példát kövesse, hiszen erre fog emlékezni. Döntsd el, hogy mit szeretnél, hogy a gyermeked milyen személy legyen és hogyan emlékezzen rád akkor amikor Te már nem leszel az élők sorában, mert akkor annak megfelelően kell viselkedned, példát mutatnod, dolgoznod, stb. Ami még nagyon fontos: a gyermeknek amíg világ a világ, sőt azon túl is két szülője van. Tehát, a gyermek nevelését mindkét szülőnek közösen, a közös megbeszélés szerint meghatározott szellemi-, erkölcsi elvek mentén és célok szerint kell végeznie, méghozzá egybehangzóan, összhangban és következetesen. Ha ugyanis az egyik szülő valamire azt mondja, hogy rossz, míg a másik szülő ugyanarra azt mondja, hogy jó az, vagy nincs azzal baj, az a gyermekben bizonytalanságot, biztonság-hiányt okoz és negatívan hat a fejlődésére, azaz szorongó, időnként agresszív személyiségjegyekkel rendelkezhet.
A gyermekkel soha nem szabad türelmetlennek lenni, hiszen azt tanulja, amit Te tanítasz neki. Ha valamit nem tud, akkor azt Te nem tanítottad meg neki.

szülői felügyelet

A szülői felügyelet tartalma

A szülőt a szülői felügyeleti jog főszabályként a gyermek születésétől annak nagykorúvá válása napjáig illeti meg. (Kivéve: ha bíróság vagy a gyámhatóság korlátozta a szülői felügyeleti jogát). Mit is jelent a szülői felügyeleti jog? A jogszabályi rendelkezések alapján a szülői felügyelet tartalmát az alábbi csoportosítással lehet körülírni:

A szülői felügyelet tartalma

1. A gyermek nevének meghatározása (szülők valamelyikének családneve vagy a családneveik kombinációi, és a keresztnév-választása)
2. A gyermek gondozása és nevelése (oktatási- nevelési intézmények megválasztása, életpálya választás, vallási neveltetés választása vagy a vallásmentes nevelés választása, orvos-választás, gondozás úgymint ápolás, ellátás, törődés, odafigyelés, gondviselés, szeretet-adása és kifjezése, értő figyelem, kommunikácó)
3. A gyermek vagyonának kezelése (gyermek javára gyűjtés és a gyermek javára való felhasználása avagy nagykorúvá válásakor a gyermek részére átadása)
4. A gyermek törvényes képviselete (oktatási intézmények, orvosoknál, hatóságok, bíróságok előtt)
+ gyámnevezés (Pl.: vészhelyzet esetére)
+ állampolgárság választása (második)

A szülői felügyelet jogot minden esetben a gyermek érdekének megfelelően, a gyermekkel való megbeszélés mellett és a gyermek véleményének figyelembe vételével lehet gyakorolni. A gyermekkel való kommunikáció és megbeszélés körében lásd a Mit érdemes tudni a szülő és gyermek kapcsolatáról c. cikket.

szülő - gyermek kapcsolatáról

Mit érdemes tudni a szülő és gyermek kapcsolatáról

A szülő és gyermek kapcsolatát több szempontból lehet jellemezni, az alábbi ismertető a jogszabályok által előírt kötelességek és jogosultságok szemszögéből lett összeállítva.

Kiindulásként rögzíteném, hogy a hatályos Alaptörvény szerint [L) cikk (1)bek. ]
“A családi kapcsolat alapja a házasság, illetve a szülő-gyermek viszony.”

A házas felek kapcsolata sem egyszerű, főleg ha a közös gazdálkodás és a közösen meghozott döntések körében gondolkodunk, ahol a “mi” fontosabb kell legyen, mint az “én”.

A házas feleknek a szülővé válást követően a gyermek nevelését, gondozását érintő kérdésekben is együtt kell dolgozniuk. Ez a korábbi közös döntések körét kiszélesíti és még nagyobb kompromisszumkészséget, több közös feladatvállalást és feladatmegoldást jelent. Gondolkodjon el azon, mit szeretne a gyermekének megadni ahhoz, hogy az életben megállja a helyét. Ahhoz, hogy a világra jött csecsemőből egy értelmes, érzőszívű, önálló felnőtt legyen, bizony sok előrelátás és megbeszélés vezet. A szülő megtanítja a gyermeket beszélni, járni, írni olvasni, de emellett számos teendője van, melyeket mindig a gyermek mindenekfelett álló érdekében kell ellátnia.

A szülő köteles:

- a gyermekével együttműködni, és gyermeke emberi méltóságát megőrizni,

- a gyermeke érdekében eljárni,

- a gyermeke testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételeket – különösen a lakhatást, étkezést, ruházattal való ellátást –, valamint az oktatásához és az egészségügyi ellátásához való hozzájutást biztosítani,

- a gyermekét tájékoztatni a gyereket érintő kérdésekről,

- a gyermek véleményét figyelembe venni,

- gyermeke jogainak érvényesítése érdekében a szükséges intézkedéseket megtenni, és e körben a hatóságokkal, szervekkel együttműködni,

- a gyermekének jogai gyakorlásához iránymutatást, tanácsot és segítséget adni, ennek érdekében képviselni a gyermeket.

A szülő részéről a gyermek felnevelése nemcsak kötelesség, hanem jogosultság is, amely körben a szülő jogosult a gyermekét családban gondozni és nevelni és jogosult biztosítani a gyermeke részére a gyermeke testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges feltételeket – különösen a lakhatást, étkezést, ruházattal való ellátást –, valamint az oktatásához és az egészségügyi ellátásához való hozzájutást.

A szülő és gyermek kapcsolat azonban még a jogszabályok világában sem jelent egyoldalúságot! A gyermek a felnevelkedése során ugyanis köteles:
gondozása és nevelése érdekében szülőjével vagy más törvényes képviselőjével, gondozójával együttműködni,
képességeinek megfelelően eleget tenni a tanulmányi kötelezettségének,
az egészségét károsító életmód gyakorlásától és az egészségét károsító szerek használatától tartózkodni.

Az itt leírtak igencsak a minimális elvárhatósági küszöböt jelentik, egy gyermek nevelése természetesen ennél jóval többet jelent.

A gyermek nevelése lelki és szellemi értékek nyújtását is jelenti. Egyszerűen fogalmazva a gyermeknevelés elsősorban érzelmeken alapuló gondoskodás és lelki és szellemi értékek nyújtása melletti nevelést jelent, melyek mellett megtanítja a gyermeket nemcsak cipőt kötni és késsel-villával enni, hanem a pénzzel való gazdálkodásra, az idővel való gazdálkodásra is.
A gyermek mindenek felett álló érdeke az, hogy mindkét szülőtől kapjon érzelmi támaszt és biztonságot, tanítást és gondoskodást. Ha az egyik szülő arra kívánna törekedni, hogy a másik szülővel a gyermek kapcsolata ne legyen szoros avagy igyekezne a gyermeket a másik szülő ellen nevelni ez a viselkedés és törekvés a bírói gyakorlat és az LB. 17. számú irányelve alapján a szülői alkalmatlanság megállapítására alkalmas, továbbá a Gyámhivatal gyakorlata szerint az ilyen módon fellépő szülővel szemben pénzbírságot szabnak ki.

Mielőtt szülőként bármit döntene, képzelje bele magát a gyermeke helyébe és tartsa szem előtt, hogy a gyermek egyszer felnőtté válik és a saját feje után fogja megítélni a felnevelkedését.

Az előzőek megvalósításához nincs recept, a szülő és gyermek kapcsolata vonatkozásában mindenkinek meg kell találnia megbeszélések útján a számára ideális utat.

szülők egymás közti kapcsolata

Mit érdemes tudni
a szülők egymás közti kapcsolatáról?

A szülők egymás közti kapcsolatát az általános együttműködés és a szülőkként (házastársakként) való együttműködés kell jellemezze.

Az együttműködés csak akkor valósulhat meg ideálisan és optimálisan, ha mindkét fél őszinte és mindent megbeszélnek.
A kommunikáció jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. A hallgatás csak feszültségeket és kellemetlen napokat szül. Márpedig minden nap egyedi, egyiket sem hozhatod vissza és élheted meg újra.

A kommunikáció hiánya az egyik házaspárnál ahhoz vezetett, hogy elválnak. A bírói gyakorlatnak hála úgynevezett békítő időszakot rendelt el számukra a bíróság. Ezalatt kezdtek el beszélgetni egymással ismét. A beszélgetések alatt kiderült, hogy az egyikük nem szereti a kenyér serclijét, csak azért ette meg éveken át, hogy ne kelljen kidobni. A másik ezt nem tudta, mindig csöndben nyelt egyet és némán nézte ahogyan a másik megeszi a serclit minden alkalommal, holott ő meg szereti a serclit, de lemondott róla, gondolván a másiknak legyen jó. Erre a beszélgetések közben jöttek rá, mint ahogyan arra is, hogy elfelejtették egymás értékeit, miért szeretik egymást, miért lettek egy pár. Arra is rádöbbentek, hogy nem is ismerik a másikat, tulajdonképpen. Végül egymás mellett maradtak.

Tehát, a szülők egymás közti kapcsolatát a kölcsönös megbeszélés, megértés és egymás támogatása kell jellemezze, az együttműködéssel együtt.

szülő tartása

Mit jelent a rokontartás és mit a szülőtartás?
Mi a 2016.07.01. napján hatályba lépett rendelkezés oka?

A szülőtartás mint jogintézmény egyáltalán nem új, hiszen a rokontartásról már több mint fél évszázada az 1952. évi IV. törvény (Csjt.) rendelkezett. A Csjt. szabályozta, hogy ki kit köteles eltartani a jogszabályi feltételek teljesülése esetén. A Polgári Törvénykönyv a Családjogi Könyvében szintén szabályozza a rokontartást. E szerint rokonaival szemben az jogosult tartásra, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani, és akinek tartásra kötelezhető házastársa, volt házastársa vagy volt élettársa nincs.

Mit jelent a tartás, illetve a rokontartás? A tartás egy ellátási, élelmezési szolgáltatás, amelynek célja elsősorban a jogosult életfenntartásának, a mindennapi élet szükségleteinek kielégítése körében felmerülő költségeinek a fedezése.

Kik a tartásra kötelezettek és milyen sorrendben áll fenn ez a kötelezettségük?

A tartási kötelezettség – ha a Ptk. eltérően nem rendelkezik – az egyenesági rokonokat terheli egymással szemben.
Tartási kötelezettsége áll fenn elsősorban a szülőnek a gyermekével és a gyermeknek a szülőjével szemben. Ha a tartásra jogosult gyermeknek tartásra kötelezhető szülője nincs, akkor eltartása távolabbi felmenőire hárul. Ha a tartásra jogosultnak nincs gyermeke, távolabbi leszármazói kötelesek őt eltartani. A tartásra jogosulthoz a leszármazás rendjében közelebb álló rokon tartási kötelezettsége a távolabbi rokonét megelőzi. A tartásra szoruló személy nem érvényesíthet tartási igényt rokonával szemben arra hivatkozva, hogy a tartás sorrendjében közelebb álló rokonával szemben tartási jogosultságát érdemtelensége miatt nem érvényesíthetné.

A rokontartás leggyakoribb esetei a szülőnek a gyermekével (gyermektartás), illetve a gyermeknek a szülőjével (szülőtartás) szemben fennálló tartási kötelezettségének bíróság előtti érvényesítése.

Tehát, a szülőtartás, mint jogintézmény egyáltalán nem új. Az újdonság a 2016.07.01. napjával hatályba lépett rendelkezés, amely így szól:
Aki a tartásra rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról a tartásra köteles gyermek helyett anélkül gondoskodik, hogy erre jogszabály vagy szerződés rendelkezése alapján köteles lenne, az indokoltan nyújtott ellátás ellenértékének megtérítését az ellátás nyújtásától számított egyéves jogvesztő határidőn belül követelheti a tartásra kötelezhető gyermektől.

A 2016. július 1-ével hatályba lépett rendelkezés szükségességét az Országgyűlés A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló T/10528 számú javaslatában az alábbiak szerint indokolta:

Az Alaptörvény XVI. cikke a gyermekek szüleik iránti felelősségviselését fejezi ki annak előírásával, hogy a nagykorú gyermekek kötelesek gondoskodni rászoruló szüleikről. Ugyanez a kötelezettség a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény 14. §-ában is megjelenik, amely szerint „a nagykorú gyermeknek külön törvényben foglaltak szerint tartási kötelezettsége áll fenn azon szülőjével szemben, aki magát önhibáján kívül nem képes eltartani”. A szülőtartás részletes szabályait a Ptk. a rokontartás normái (Ptk. 4:194-4:212. §) között rendezi, vagyis a szülőtartásra a rokontartás általános szabályai vonatkoznak. A nagykorú gyermekek szüleik iránti tartási kötelezettsége alkotmányos szinten is megjelenő, kiemelt jelentőséggel bír az egyéb rokontartási kötelezettséghez képest. Ennek alapján indokolt az e fajta tartási kötelezettség elmulasztását is másképpen kezelni. A Javaslat ezért nyomatékosítja a nagykorú gyermekek szüleik iránt fennálló tartási kötelezettségét, megismételve az Alaptörvény rendelkezését. A Javaslat emellett azonban egy új megtérítési igényérvényesítési lehetőséget is bevezet arra az esetre, ha a tartásra önhibáján kívüli okból rászorult szülő szükségleteinek ellátásáról – a tartásra köteles gyermek helyett – olyan személy gondoskodik, akinek ez egyébként nem lenne kötelezettsége. Az ilyen indokoltan nyújtott ellátás ellenértékének megtérítését a tényleges tartást nyújtó személy az ellátás nyújtásától számított egyéves jogvesztő határidőn belül követelheti a tartásra kötelezhető gyermektől. A Javaslat szerint tehát olyan idős személyek esetén, akiknek a szociális ellátásáról akár állami-, akár egyházi fenntartású intézmények – nem térítésmentes szociális ellátás juttatásával – gondoskodnak és az idős személy az ellátás ellenértékét nem, vagy csak részben tudja finanszírozni, a ki nem fizetett térítési díjat követelni lehet a szülője iránt tartásra kötelezhető nagykorú gyermektől. Ez az új szabály független a Ptk. 4:208. § (1) bekezdésében foglaltaktól, amely szerint a szülőt illető tartás iránt a szülő érdekében – a szülő egyetértésével – a járási hivatal is indíthat pert. A Javaslat ez utóbbi rendelkezést nem érinti.

gyermek tartása

A gyermektartásdíjról

A gyermektartásdíj, mint azt az elnevezés is sugallja, a gyermek javára szól. Tehát a gyermektartásdíj az az összeg, amit kizárólag a gyermek szükségleteire kell fordítani.

A gyermek szükségletei: élelmezés, ruházkodás, egészségügyi ellátáshoz jutás, tanulás, hobbi, és minden olyan kiadás, amely az önálló felnőtté válását és az önálló kenyérkeresetre nevelését segíti.

A gyermektartásdíj összege tehát függ a gyermek indokolt szükségleteitől és nyilvánvalóan az életkori sajátosságoktól.

A gyermektartásdíj összegének kérdése a szülők válása esetén merül fel. Ebben az esetben ha a szülők meg tudnak egyezni, akkor ez az egyezség az irányadó. Egyezség hiányában a bíróság fog dönteni az összegről, méghozzá a gyermek indokolt szükségleteire és a szülők jövedelmi-vagyoni helyzetére figyelemmel. A gyermektartásdíjat a különélő szülő köteles fizetni. A bíróság a különélő szülő jövedelmének 15-25%-át, de egy konkrét összeget határoz meg a fenti szempontok alapján.



A gyermektartásdíjról újra

A gyermektartásdíj nem más, mint a gyermek fejlődését, a gyermek taníttatását, a gyermek megélhetését szolgáló összeg (ruházkodás, étkezés, lakhatás, egészségügyi ellátás, nevelés és taníttatásához szükséges tanulmányok). A gyermektartásdíj szolgálja azt is, hogy a gyermek az életpálya választásához, munkába állásához szükséges ismereteket megszerezze. A törvény a kiskorú gyermeket, mint még nem dolgozó személyt és még nem önellátót, a tartásra rászorulónak tekinti.

A gyermektartásdíj összegéről a szülőknek kell egymással megállapodnia a gyermek indokolt szükségleteire és arra figyelemmel, hogy saját munkába állásához a szükséges tanulmányokat elvégezze és a szükséges ismereteket megszerezze.

Ha a szülők, az egymás között fennálló konfliktusuk miatt nem tudnak megállapodni a gyermektartásdíj összegéről, megfizetésének módjáról és teljesítési határidejéről, akkor kérhetik, hogy a Bíróság döntsön ebben a kérdésben, a Bíróság rendezze a jogvitájukat.

A Bíróság döntése értelemszerűen nem lehet mindkét fél számára egyformán kedvező, ezért ha a gyermekük és az ő felnevelkedése és tanítása, taníttatása iránt valóban felelősséget éreznek a szülők , akkor célszerű értelmes kompromisszumok mentén ügyvéd által ellenjegyzett okiratban megállapodni és az okiratban foglaltak alapján kérni a Bíróság döntését.

A gyermekkel való kapcsolattartás

A gyermekkel való kapcsolattartás kérdése a szülők különválása esetén merül fel. A szülőknek a gyermekre figyelemmel továbbra is együtt kell működniük, hiszen amíg világ a világ a gyermeknek ők a szülei. Ha a szülők nem tudnak megegyezni vagy netalán nem tudnak leülni megbeszélni a gyermeket érintő kérdéseket, akkor érdemes szakember (közvetítő, családterapeuta) közreműködését kérniük. A gyermeknek nem származhat semmilyen hátránya abból, hogy a szülei eltávolodtak egymástól.

Hiszed vagy sem, a gyermekkel való kapcsolattartásnál Te vagy a középpont. Miért? Neked kell megszervezned az együtt töltött időt, mind az étkezések, mind a programok, az óvodai, iskolai kötelezettségek teljesítésére figyelemmel. Ez tulajdonképpen eddig is a kötelezettséged volt, amit valószínűleg másként éltél meg családban. Itt most nem tudod a feladatokat a pároddal megosztani, hát Neked kell ügyesen, praktikusan és időhatékonyan szervezni.

Mi is a kapcsolattartás tartalma? Telefonon, levél útján, egyéb elektronikus program/eszköz útján és természetesen személyesen lehet kapcsolatot tartani. A kapcsolattartás nemcsak a látogatást, hanem az elvitelt és ott-alvást is magában foglalja.
A kapcsolattartásnak két típusa van:
1./ a rendszeres v. folyamatos kapcsolattartás,
2./ az időszakos kapcsolattartás.

A rendszeres v. folyamatos kapcsolattartás körébe tartozik a heti telefonos beszélgetés, e-mail váltás, a kétheti láthatás.

Az időszakos kapcsolattartás körébe esnek az iskolai szünetek, továbbá az ünnepek körüli kapcsolattartás.

A rendszeres v. folyamatos kapcsolattartásnál ha a láthatás bármelyik szülő oldalán felmerült okból elmarad, azt 6 hónapon belül pótolni kell.

Az ünnepek körüli kapcsolattartást pótolni a vonatkozó rendelet alapján nem lehet.